A kefetömítés fejlesztésének története

Az 1980-as évek közepén az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Németország és a volt Szovjetunió jelentős emberi és pénzügyi erőforrásokat fektetett be a tömítési technológiák fejlesztésébe. Nevezetesen, az Egyesült Államok a kefetömítések kutatását és fejlesztését a "2000-es év kulcsfontosságú védelmi technológiáinak" egyikeként jelölte meg, ugyanakkor a Kínába történő exportálástól tilos csúcstechnológiás technológiának minősítette.

A hagyományos, szabványos-kefetömítések olyan problémákkal küzdenek, mint a sörték merevsége és a hiszterézis hatása, amelyek fokozzák a sörték és az illeszkedő felület (futó) kopását, és megnövekedett tömítési szivárgási arányhoz vezetnek. Ezt követően egy „alacsony-hiszterézisű” kefegyűrű-kialakítás jelent meg, amely hornyolt hátlappal rendelkezik; ez az innováció hatékonyan csökkentette az érintkezési nyomást a sörte-a-futó felületén, mérsékelte a sörték merevségének és hiszterézisének hatásait, valamint javította a tömítési teljesítményt és a tartósságot. Ezenkívül az alacsony-hiszterézisű kialakításokat, jelentősen megnövelt sörteátmérőket és áramlási-árnyékoló lemezeket{10}} tartalmazó fejlett, nagy teljesítményű-kefetömítések-egy-fokozatú, akár 0,7 MPa-os üzemi nyomáskülönbséget is elérhetnek, így a szabványos tömítések 3-át meghaladó{{1} hatékonyság, költséghatékonyság{14}}és általános minőség.